Nincs karikás ostorom, nem vagyok bakonyi betyár (pedig itt élek) és néha hordok bő gatyát (bőrt soha) . A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan érték, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, anyám tyúkja. A családnevem nekem is megelőzi a keresztnevemet és nagyon nem örülök, hogy ha a turisták összekeverik Budapestet Bukaresttel. Büszkén gondolok Mátyásra, az igazságosra, az anyák megmentőjére, Rodolfóra és Pap Lacira., a magyar magyar labdarúgó-válogatottra...Szeretem a déli harangszót, a Ferencvárost, a zenei fesztiválokat, barátaimmal a nyaralásokat, az erős pistátát nem (pedig magam is Pista volnék),, a mákos gubát... Itt élek a Bakony szívében. Most már végre fociban is mi leszünk a császárok ( na jó, ezt inkább csak remélem) és igen is nálunk élnek a világ legszebb női! Hajrá Magyarország!