evolva, 66 éves, Férfi, Zöld szem, Ősz haj - társkereső adatlap

Ha elmegyek senki sem búcsúztat ha megjövök senki sem vár, lassan maga alá nyom a magányom.Én úgy gondolom az öröm és a bánat egy tőről fakad a szívünk legmélyéről. Mikor boldog vagy táncol veled a világ és
úgy érzed melegség árad szét a testeden olyankor meg szeretnéd állítani az időt olyankor súlytalan vagy nem is
ebben a dimenzióban élsz gondolatban átrepülsz a létező világ határán. Nem is érzékeled az időt csak lubickolsz a
fényben és újjászületsz. A bánat sokkal megfoghatobb fölhőz ragadtabb érzés mert lassabban eszmélsz rá. Nehéz ólomcsizmákon jön el hozzád lépteid messzebbről
hallod és idöt hagy neked , hogy gyász lepelbe burkolódhass. Csip rug harap mardos legbelül végül szét marcangolja a lelkedet. Nem bujhatsz előle sehová
mindenhol elér hathatatlan ezer csápjával ölel körbe. Nem törhetsz ki nem rázhatod le magadrol mert a bánat saját önöm lelkedből fakad az érző emberi lényed
velejárója. Érzünk és éreztetünk az érzelmeink néha hegyeket omlasztanak le máskor meg a pusztulásunkat okozzák. Én érzek és az érzelmeim tesznek
sebezhetővé. Inkább száz sebből vérezzek mint hogy ne érezzek! Hogy mit érzek?
Érzem hogy jó lenne veled lenni ,jó várni rád. Számolni a perceket mikor tünsz fel a sarkon fogadásokat kötni önmagammal hány villamos múlva jössz. És
örömmel veszíteni ha túl sokba fogadtam , de mégis korábban jöttél.
Mindig érzek és mindig akarlak érezni. Talán egyszer majd megnyugszom és csak egyszerűen szeretni foglak akkor majd nem foglak a torkomban
gombocokkal a könnyeimet nyeldesve búcsúztatni minden elválásnál. Akkor majd talán elég lesz egy szia és nem halok bele minden elválásba. De akarlak-e
csupán csak szeretni? Akarlak-e nőnek és nem istennőnek látni? Akarom-e hogy megszokássá válj? A megszokás gyilkosa a szerelemnek. A megszokás gyilkosa az
érzelmeimnek. Akarok érezni akarok szeretni akarok egyé válni veled a gondolataiddal az érzéseiddel. Bolond vagyok vagy örült is? Ki tudja talán mindkettő, de
te mond meg az örültek háza kerítése engem óv meg a világtól vagy a világot én tőlem? De hisz én csak szeretni jöttem erre a világra, otthonra lelni valaki
szívében és térdre borulva könyörögni a szeretetedért.