Akkor megpróbálom a lehetetlent...
Viszonylag csendes, mondhatnám magamnak való típus vagyok. De nem mondom, mert azért szeretek eljárni haverokkal 1-2 sörre, esetleg kirándulni, moziba, vagy csak úgy sétálni erre-arra... szóval amit az átlag ember csinál, az alól én sem vagyok kivétel. Csak már kinőttem ebből a 'két-naponta-buli' korszakból.
Szeretek minden állatot, de legfőképp a kövér, lusta macskákat (Garfield forever!!!). Zenéből is majdnem mindenevő vagyok. Szeretem a rockot, a dubstepet, sőt még egy pár klasszikust(!) is, de legfőképpen az elektronikus zenét, azon belül is a minimalt. A minimalizmus, mint stílus amúgy nálam az élet minden területén favorit. Imádom a napot, de nem szeretem a meleget. Viszont néha szeretem az ablakon keresztül bámulni a szakadó esőt is. Optimista életvidám embernek tartom magam, de nem vagyok az a hedonista típus, mint ahogy sokan gondolnák. Hiszek abban, hogy az élet úgy szép, ahogy van, és mindennek megvan a maga ideje. Nem kell erőltetni semmit, majd jön az magától. Nem vagyok az a sietős típus, szóval fél óra késés nálam bevett rutin. Minden rosszban meg tudom találni azt a kicsi jót is. Amit viszont nem tudok elviselni, azok a negatív beállítottságú, türelmetlen, pesszimista emberek, akik áldozatoknak tekintik magukat, mert gyávák szembenézni a személyes felelősségükkel, hogy minden ami az életben történik velük, azt csak saját maguknak köszönhetik. Érdekel a filozófia, a lélektan, és sok ilyen hülye dolog, ami elől a legtöbb ember menekül.
Az elmúlt öt évet külföldön, Írországban töltöttem. Innen egy határozott céllal jöttem haza, mégpedig továbbtanulás, úgyhogy szeptembertől az ELTE informatikai karán folytatom a tanulmányaimat. Tudom, hogy ez furcsa egy 29 éves embertől, de az ember sohase adja fel az álmait!
Ennyi sikerül egy lendületből. Ha valamit kihagytam, akkor kérdezz nyugodtan.
Ja, és lányok... volt az az emancipáció, szóval már nem úgy van, mint régen, írhattok ti is nyugodtan! Nem harapok!