"Elfordítottam a fejemet és kértem, hoty ne csinálja esztet, mer nem lehet nészni.
- Idehallgasson Kapitány. Esz itten valami naty gazsák, amit megint maga kiforralt. Maga mindig íty kezdi fordítva. És nem lehet tudni, mit kavargat. Mongya ő:
- Láthatod fijam, hoty málnaszőrt.\"
***************
Ezt csak az irodalmi műveltség fitogtatásáért. Fogaskerekek, csavarok, bizgentyűk, pneumatikus munkahengerek dolgoznak nap, mint nap a fejekben, néha már feltűnő, hogy rég voltak olajozva. Keresni kell azt a pillanatot, amikor a másik olyasmit gondol, amit én is szívesen gondoltam volna. Azt a csavaros mondatot, ami üt, akkor és ott, amikor fél percben benne van minden, oda-vissza, mintha Tarantino rendezte volna a filmet a süllyedő hajóval.
Taglózzon hát le a nő, hogy legyen bőven alkalom letaglózni. A kényelem nem egy férfias dolog, a budai villa meg a limó sem az, de csak azért, mert nekem úgysincsenek\' olyanok.
Magamról annyit, hogy csöndes, polgári jövőt rajzoltam magamnak az óvodába, de állandóan másra gondolok. Megrögzött antivegetáriánus, közveszélyes munkakerülő, nemhogy első, de nulladik generációs értelmiségi. Szeretek motorozni, még ha soha nem is volt motorom; fogalmam sincs, mit keresek itt, fész tú fész, szűkíteni kell a szemtávolságot, de legalább itt van idő okosakat kigondolni.
Mozgás kellene, élet kellene. Csattogjanak a héjaszárnyak, dúljanak a csókos ütközetek, ahogy a költő mondta volt, mikor fölborzolt tollal kergetőztek és egymás húsába beletéptek.
Na, azt talán meg lehet spórolni...