Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón.
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm.
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózom egyetlen néma perccel.
Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért ha úgytűnt, némán elküldtelek.
A mennyben voltam veled és repültem ott fennt,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok itt lenn.
Nézem a kezed, koszos többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, ezzel tistára mosnám.