„A sors keze mindenkit vezet…”

Három év szinglilét után már csak megszokásból kattintottam néha a társkereső oldalra. Kismillió félre sikerült randi, több kamuember és néhány igazán rendes, de nem túl komoly kapcsolatra vágyó férfi van mögöttem, akik magukkal vitték a reményemet is, hogy valaha is megtalálom a nagy Ő-t.

Egy unalmas vasárnap délután rákattintottam ismét a társkeresőre, ahogy jobbára az elmúlt hetekben, úgy most is csak azért, hogy átpörgessem a felhozatalt és kitöröljem a postaládám tartalmát, amit többnyire a „hellószia, teccöl” tartalmak töltöttek fel. Nem tudom, hogy a sors keze, valamilyen megmagyarázhatatlan erő vezetett, vagy Ámor nyila talált el, de már az első néhány kattintás után ott mosolygott rám Gábor.Hosszú percekig meredten néztem a monitort, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. „Írnom kellene neki…” – de ahogy jött a gondolat, úgy el is hessegettem magamtól. Túl vagyok már ezeken a tini fellángolásokon és a latin macsókkal sem volt soha szerencsém. Nem az a csaj vagyok, akikre ezek a srácok buknak.

Kicsit elkeseredtem, eszembe jutott a sok sikertelenség, úgyhogy tovább is léptem a postaládámra, ahol megint több tucat értelmetlen üzenet halmozódott fel. Jól sejtettem, egyik sem olyan, ami kiindulópontja lehet egy románcnak, így egyesével kitöröltem, egészen addig, amíg az utolsó levél feladójáig el nem jutottam. Ismerős volt a név… Egyre hevesebben vert a szívem, izzadni kezdett a tenyerem és mire olvasni kezdtem, tudatosult benne, hogy ő Gábor, az a srác, akinek a képével az előbb hosszú percekig szemeztem a monitoron keresztül. Néhány mondatot írt mindössze, de már ezzel is kitűnt az eddigi pasik sete-suta próbálkozásai közül, bevallom nem csak a képe, de a stílusa is megfogott. „Lenne kedved velem megismerkedni?” Naná, hogy lenne! Rögtön válaszoltam is a levelére és az elkövetkezendő egy hétben végre értelmet nyert számomra is a társkereső fogalma. E-mailek, telefonbeszélgetések követték egymást, az első randin pedig már úgy beszélgettünk, mintha sok évnyi barátság és szenvedély kötne össze bennünket. Ennek immár fél éve és mi azóta is köszönjük, jól vagyunk. Nem csak szerelmet találtam meg benne, de igaz barátot, társat is és tudom, hogy ezt ő is így gondolja.

Tanulság? Ne add fel! Igen, talán néha nehéz és gyötrelmes, vagy néha úgy érzed értelmetlen, de a mi példánk is bizonyítja, hogy a sors keze mindenkit vezet és ha kell eléd rakja a boldogsághoz vezető térképet.