Csak a szenvedély szikrája hiányzott!

Regisztráltunk, egymásra találtunk és randiztunk, de túl sokszor bizonyította már az élet, hogy ami ilyen simán megy, ott bizony sejteni lehet valamit a háttérben. Valahogy nem is jött a villámcsapás szerű érzés, sőt egy kisebb szikra sem. Elbeszélgettünk, elbúcsúztunk és soha többet… Vagy legalább is azt hittük…

Eszter kifejezetten dekoratív csaj, már a fényképe is nagyon tetszett, aztán az első randin még inkább bejött, sőt még jót el is beszélgettünk, de valahogy mégsem éreztem azt, hogy ő az, akit keresek. Nála is inkább egy kicsit felszínes, kicsit baráti, de ettől semmiképpen sem több érzéseket aktivált a találkozó, így abban maradtunk, hogy ezt jegeljük és tovább keresgélünk.

Hónapok teltek el, sok csajjal találkoztam, de valahogy mindegyikben kerestem valamit (vagy valakit), de nem találtam. Egyre többször eszembe jutott Eszter és egyre többször motoszkált bennem a gondolat, hogy miért engedtem el ilyen könnyen és miért nem élt meg a kapcsolatunk legalább még egy randit? Jól néz ki, jót beszélgettünk és hátha az a megfoghatatlan valami, az a kis plusz, amit hiányoltam, később mégis aktiválódik?

Úgy döntöttem, hogy nem kísértem tovább és szabad utat engedek a sorsnak, ha úgy kell lenni, úgy is lesz! Eszternek mindössze ennyit írtam: „Gyakran eszembe jutsz. Próbáljuk meg még egyszer, hátha…” Sok esélyt nem láttam rá, hogy összejön, de a nyúlfarknyi levelemre mégis érkezett egy válasz: egy dátum, egy helyszín, egy smiley és egy aláírás. Miután elolvastam egész nap csak mosolyogtam és valami furcsa boldogság járta át a lelkem. Alig vártam a randit!

A megadott időpontban ott voltam és Eszter sem késett. Sokkal csinosabb volt, mint néhány hónapja, az első randin, én pedig csak álltam és néztem, megszólalni nem tudtam, csak átöleltem és megcsókoltam. Azt hiszem ez volt az a tett, amitől lángra lobbant bennem a szikra és bár rendesen volt kockázata a dolognak, hiszen fel is pofozhatott volna, ő mégis hagyta, sőt viszonozta. Azóta egy hónap telt el, még friss az élmény és még tart az ismerkedés, de biztató jelnek veszem, hogy mindketten töröltük a társkereső profilunkat. Hátha soha többé nem is lesz rá szükség